Nem csak Mindenszentek napján aktuális…
Tavaly meghalt az egyik leánytestvérem, akihez
a testvéreim közül a legközelebb álltam. A temetése után fogant meg bennem egy
dallam, amit sikerült is azonnal lejegyeznem. Amikor lekottáztam,
meglepetésemre olyan dallamívet találtam magam előtt, amibe a továbbiakban
alapvetően nem kellett semmit javítgatnom. Az úgy volt kerek egész, ahogy volt.
Kedvenc hangszeremen, a fuvolán
szólaltattam meg. Ekkor könnyeztem meg először.
El kellett döntenem, hogy a továbbiakban
mit akarok vele csinálni, vagyis, hogy mint zenedarab, a továbbiakban milyen
módon dolgozzam fel. Arra gondoltam, hogy ez lesz az első temetői zeném. Olyan
hangszerek megszólalását akartam, amelyek egy temetői környezetben is jól
megszólaltathatók. Ez egy szűkített szimfonikus zenekar lett tizenegyféle
hangszerrel, – fafúvósok, rézfúvósok, vonósok együttese, üstdob. A hangnemnek a
könnyen játszható, de mégis telt hangzású, jól énekelhető d-moll-t
választottam, percenkénti 54 metronóm-ütés alapritmusban.
A mű terjedelmét az alapmotívum
háromszori megismétlésben képzeltem el. Egy lehetséges filozófiai felfogás
szerint először a legélesebb fájdalmat, majd tompulást és végül egy
méltóságteljes megnyugvást megjelenítve. Az éles fájdalmat a fuvola változatával,
a pikolóval fejeztem ki, melynek hangja szokatlanul magas. A mérsékeltebb
fájdalmat az oboa színes vibráló, zokogó hangjával, végül a búcsúzás méltóságteljes
ünnepélyességét a kürt férfias hangzásával.
Megfigyelhető, hogy mindhárom szóló
hangszer másként cizellált. Az eredeti dallamot a pikoló játssza ki, az oboa
ritmikailag eltérő kontraütésekkel a zokogást próbálja imitálni, a kürt pedig
sajátosságához illő parányokkal és kadenciával színezi játékát. Az alapmotívum
mellett mindhárom hangszernél megjelenik egy-egy fúvós második szólam is. A
sorok ritmikai erősítésére, illetve rendszerességére segít az üstdob. A zene
teltségét az ötféle vonós hangszer nyugodt aláfestése adja. A pikoló éles
hangjának tompítására az első hegedű is a szóló dallamot játssza, mélyebben.
Ezen felül a fent jelzett alapritmus
csak a pikolónál érvényes, az oboa már lassúbb, a kürt pedig még lassúbb ritmusban
játssza motívumát. A dallam végső befejezése előtt hiányérzetem támadt, így a
kürtnek még adtam egy kis önálló szabad játékot, ezzel is erősítve a
méltóságteljes befejezést.
A zenedarab végül is hosszú időn
keresztül alakult ilyenné. Alkotótársam Jártó Róza a kész zenéből egy
történetet hallott ki, amelyet megírt és narrátorként elmondott hozzá.
És amikor
ezt az alkotást írtuk, sűrűn potyogtak a könnyeink. Hiszen mindenkinek sok eltávozott szeretettje nyugszik valahol egy-egy sírkertben, így nekünk is, és folyton rájuk gondoltunk. A zenéhez illesztett allegorikus történet valójában nem csak az a mienk, hanem mindenkié. Ezért ez az alkotás legyen mindenkié, a tiéd is kedves meghallgató. Köszönjük, hogy meghallgattad, és ha megtetszett, megosztottad.
Szeretettel Róza és Gyula
Szeretettel Róza és Gyula
Elérési utak
Letölthető
http://youtubevideo365.online/mp3/derkovats.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése